Nézzünk szembe a tényekkel:
Az I. Országos Iaido Bajnokságon elért eredményeink:
Szilva Imre: 2-3 dan kategória 3. helyezés
Pálinkó Tibor: mudan-1 dan kategória 2. helyezés
Mircsea Szilveszter: mudan-1 dan kategória 3. helyezés
"Őszinte leszek magához, amennyire lehetséges, Mr. Anderson."
(Mátrix)
Van a polcomon pár érem és oklevél. Lett egy új. Egyetértek azzal, hogy ez egy vizsgaszituáció, és így kiváló alkalom a gyakorlása, jó találkozni a többi iaidokával is - de alapvetően nem az én világom, sokszor kifejtettem már ezen a lapon, hogy nem szeretem.
Hogy a bevezető idézettel folytassam: Őszinte leszek: ennyire rosszul még nem éreztem magamat az elmúlt 14 évben. A testem nem akart engedelmeskedni - vannak napok, amikor nem szabadna kardot a kézbe fogni. Dühített, hogy már megint van változás / hangsúly áthelyezés bizonyos helyeken. Nehezen fogadtam be a segítő szándékú ostorozást. Szomorú voltam a stílus, a hangvétel miatt. Délután már fájt a könyököm is - pedig hosszú idő óta tudok már úgy gyakorolni, hogy nincs ehhez hasonló visszajelzés...
Ezen a napon a túlélés volt a cél. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem szeretnék "versenyezni", vizsgázni, és nem szeretnék ezekkel a túlszabályozott formagyakorlatokkal foglalkozni ez után a hétvége után....
"Na és? Mindenkinek lehet rossz napja.
Nekem sok volt, mikor a tenger nem akarja az embert."
(A nagy kékség)
Vasárnap időben érkeztem. Proaktív üzemmódba kapcsoltam, elkezdtem pályákat ragasztani, majd megtörve és késve elkezdődött a taikai. Arra gondoltam, hogy a klubért megteszem, amit kell....
A 4-5 danosokat figyeltem. Előttem járnak. Tanultam tőlük, ezekben a pillanatokban is. Szép volt!
Majd következtünk mi, a 2-3 danosok csoportja. Az első körben - a későbbi első helyezett - Bota Norbi volt az ellenfelem. Kemény kezdés volt, ráadásul "hidegen" eleve minden ízületem tiltakozik a mozgás ellen.. Megnyerte. Majd jött még pár kör, volt, amikor én kaptam a zászlókat.
Közben beálltam időt mérni. Pár kör után valaki szólt, hogy én jövök a másik oldalon. Én,
miért? Látszik, hogy nem követtem az eseményeket. Milyen katákat kell csinálnom? Kérdeztem - majd csináltam. Ide-oda futottam a két pálya között - voltak zászlók - és egy emlékezetes viadal volt klubtársunkkal, Jurász Péterrel.
Ahogyan általában ilyenkor történni szokott,
a testem és a lelkem is kezdett bemelegedni. Még - talán -
rövid pillanatokra élveztem is...
Majd hirtelen vége lett. Egy rövid antidopping
előadás után következett az eredményhirdetés, és ott álltam éremmel a nyakamban, amelyet
Vass Gergő adott át (ez is milyen jó...!).
"...barátom! Miért nem veszed át az érmedet?
-Mert a tésztát frissen kell enni!"
(A nagy kékség)
Koryu következik. És koryu is lesz. Főleg
Yamaoroshi! Novemberben pedig szeminárium.
Nem kell vizsgarendszer, szabályok. Helyükre kerülnek a dolgok. Az egész mögött mégiscsak a fontos dolgoknak kell elsőbbséget élvezniük... Szeretném őrizni a hagyományt. Szeretném jól érezni magamat. Szeretnék együtt gyakorolni a számomra fontos emberekkel. Szeretnék fejlődni, jobb lenni...
"Tisztulni kezd most a fény"
(Bonanza Banzai)